Cider Budapest's Fan Box on Facebook

Cider Budapest on Facebook

Nem sör, nem bor: cider

Helytelenül szokták „almasörnek” nevezni, pedig nem az, hiszen szén-dioxidon és némi alkoholon kívül nincs benne semmi olyasmi, ami a sörben megtalálható, és nem is gabonából készül. Némi pongyolasággal mondhatjuk azonban, hogy a cider összekötőkapocs a sör és a bor között. Almából készül, de nem igazán almabor, mert enyhén szénsavas, akár a tradicionális angol sör, az ale. Alkoholtartalma is körülbelül a sörével egyezik meg. Ízskálája a „csontszáraztól” az egészen édesig terjed, és a szénsavassága is igencsak tág határok között mozog. Sőt, a borhoz hasonlóan, telente előszeretettel fogyasztják forralva is.


Aki már járt Angliában, az megtapasztalhatta, hogy nincsen pub cider nélkül, és fogyasztják is szorgalmasan a vendégek. A cidernek számtalan fajtája és márkája létezik, pedig nem is angol eredetű: Franciaország normandiai vidékeiről származott át a XI. században a normann hódítókkal együtt a szigetországba. Az első ciderkészítők 1205 körül, „Földnélküli” János király uralkodása alatt telepedtek le Norfolkban, Richmond közelében. Az almából készült ital oly hamar népszerű lett, hogy hamarosan egész Yorkshire-ben készítették, és maga a „cider” szó is bekerült az Oxford English Dictionary 1315. évi kiadásába. A cider eredete a héber shekar – erős, erjesztett ital – szóra vezethető vissza, ami a görög sikera és a latin sicera változatokon át, mint cisdcre jelent meg az ó-francia nyelvben. Ekkor azonban már többet jelentett egyszerű erjesztett italnál, a franciák már egyértelműen az almából készített alkoholos nedűt értették alatta. Ma egyébként a franciák cidre (ejtsd: szídr) néven ismerik– és nem utolsó sorban népszerű almapálinkájuknak, a calvadosnak az egyik lehetséges „kiindulópontja”.


A cider tehát Angliában vált igazán népszerűvé, és onnan terjedt el szerte a világba. Népszerűségének csúcspontját a XVII-XVIII. században élte. Később az olcsóbban előállítható gin kiszorította a városok ivóiból, s inkább már csak azokon a vidékeken fogyasztották, ahol készítették is. Legújabb kori felvirágzása a XX. század végére tehető, amikor világszerte fénykorát élte a „pubkultúra”. Leginkább a fiatalabb korosztályok kedvelt társasági itala.

Nincsenek megjegyzések: